Veszteség…

Mi az amit elveszíthetek, és az számomra a véget jelenti. Azt hiszem az maga az életem, vagy a kislányom élete, vagy csak a kislányom szeretetének elvesztése lehet. Más veszteséget lehet pótolni, még ha az már nem azonos vele, de pótolható. El kell engednem azt, ami az egész életem, és a lelkem. De elengedem. Ha mindent elveszítesz a hited megmarad. Én pedig hiszek. Hiszem, hogy minden veszteség helyébe lép valami új, valami más. A veszteséget lehetetlen definiálni, mert mindenkinek mást jelent. Én nem vesztek el semmit, mert nincs semmim. Amim van az nem az enyém, csak velem van, tehát nem lehet elveszteni.

Vesztettem már el több szerelmet, pénzt, vagyont. De mi ez a veszteség a hit, remény és becsülethez képest. Hiszem a jót, és hiszem Istent. Vezet, támogat, segít. Ha Őt elveszteném, és magam maradnék, akkor tényleg elvesztettem valamit. Amikor elveszitek valamit, mindig azzal nyugtatom magamat, hogy majd lesz másik, lesz jobb. És tényleg, jön egy másik, egy újabb, jobb. Vagy nem jobb, de akkor tovább lehet lépni. Ha tiszta a lelkem, és a szívem, akkor nincs miért aggódni, mert Isten megmutatja az utat.

Néztem ma a Szitakötő című filmet, és eldöntöttem, hogy megpróbálok olyan embereknek segíteni, akik valamilyen lelki problémával küzdenek. Hitet és erőt adni nekik, hogy megismerjék Ők is Isten végtelen szeretetét, és megtalálják magukban Őt, és képesek legyenek követni, amit a szívük és a lelkük diktál.